2017. május 17., szerda

Végre kapott megjelenési dátumot a South Park új játéka, a The Fractured But Whole! *.*

Miért érdekes?
Azért, mert már párszor arrébb tolták a dátumot, ha jól tudom, eredetileg év elején jelent volna meg, de akkor bizonytalan ideig elhalasztották.
És most pont ezért örülök annyira! :)
Drágámmal a TheVr YouTube csatornáján keresztül ismertük meg a South Park The Stick of Truth-t, és miután Pisti végigjátszotta a játékot, úgy döntöttünk, nekünk is játszanunk kell vele.
Tavalyi szülinapomra pedig meg is kaptam Drágám anyukájától. :) Nekünk nagyon tetszett, igaz, bőven ajánlott hozzá tizennyolc felettinek lenni, mert azért vannak benne durva részek... De igazából egyszerűen csak South Park... Aki ismeri, tudja milyen.
És nem kell mondanom, azóta megkedveltük a sorozatot is... (Mondjuk én Cartment nagyon nem bírom, de ez igazából ízlés kérdése.)
Szóval ha megjelenik a játék, és a TheVr-osok játszanak vele, tuti követni fogjuk, utána pedig minden bizonnyal meg is vásároljuk majd. :) (Csak mi olyan skótok vagyunk, hogy inkább kivárjuk az akciókat. :P)




2017. április 24., hétfő

Könyvfesztivál - 2017

"Nem akarok magamnak könyvet venni" - szólt a jelmondatom egészen pontosan addig a pillanatig, amíg magával nem ragadott a Könyvfesztiválos hangulat, és rá nem jöttem, hogy néhányezer forint mínusz még nem jelenti a világ végét. :D

De kezdjük az elején, csak hogy teljes legyen a beszámoló.
Néhány héttel ezelőtt döntöttük el a Drágámmal, hogy szombaton fogunk felutazni Budapestre, egész pontosan Spirit Bliss dedikálását céloztuk be, mivel ő nagyon szereti az írásait. (Én ekkor még azt terveztem, hogy megnézzük a Budai Várat is, de az időjárás nem akart nekünk kedvezni, így ezt az ötletet végül elvetettem.) Szépen megbeszéltük, mi lesz a program, hányas vonattal megyünk fel, körülbelül meddig maradunk.

Aztán teltek a hetek, a napok, és elérkeztünk a szombat reggelhez.

Hét óra után keltünk egy kicsivel, majd gyorsan kivittük Csininek a reggeli abrakot, hogy legyen ideje megenni, mire megyünk. Én elkezdtem sminkelni (manapság igyekszem minél többet gyakorolni ezt a mesterséget), Drágám ivott egy kávét, majd utána reggeliztünk. Miután sikerült kiválasztanom a megfelelő ruhákat a "csodálatos" időjáráshoz, fogat mostam, majd bepakoltam a táskámba. Még egy kis varrásra is volt időm, úgyhogy büszke voltam magamra. :D Drágám közben vitt szénát és friss vizet Csininek. Ezek után már indulhattunk is a kilences vonatra.

A vonatúton Drágám a Tíz kicsi négert (én ajánlottam neki :D) olvasta, én pedig a Fiúk kizárva! Boszik az iskolapadbant. Drágám anyukája is velünk tartott, de azt nem tudom, ő mit olvasott. A lényeg, hogy mindannyian stílusosan vágtunk neki az utazásnak. :D

Miután felértünk a Déli Pályaudvarra, elsétáltunk a Mammuthoz, majd egy gyors látogatás után tovább is sétáltunk a Millenáris Parkhoz.
Kint nem volt túl nagy a tömeg, de odabent - főleg a Könyvmolyképzőnél - óriási tumultus volt. Nyilván a dedikálások miatt. Ekkor lehetett olyan fél tizenegy körül.
Nézelődtünk, Drágám egyből lecsapott a Tartós hullám című könyvre, majd választottunk két zsákbamacskát. Egyet nekem, egyet neki. Én a Secret Circle első részét választottam (aminek a második része már régóta Drágám polcán ücsörög, mert egyszer ajándékba kapta egy KMK-s akciónál), ő pedig a Legenda vagyok című könyvet. Sikernek könyveltük el ezt a vásárlást, hiszen olyan könyveket sikerült választanunk, amik még egyikünk polcán sem volt megtalálható. Plusz még egy kis medaliont is kaptunk ajándékba. És ugye, mi szeretjük az ilyesfajta kis apróságokat, úgyhogy teljesen elégedetten sétáltunk át a másik terembe.

2017. március 23., csütörtök

Regényrészlet - A Villám Hercegnője

******Lizzy Cavanagh irománya*****

A férfi riadtan pillantott körbe, amikor meghallotta, hogy csapódik az ajtó, de nem látott senkit. A gyűrűm jól végezte a dolgát. Úgy tűnt, a férfi megnyugodott, mert fogta a zsebébe rejtett csomagot, és elővette, majd elkezdte kibontani.
Alig vártam, hogy megtudjam, mit rejt. Ron csak annyit mondott, hogy mindenképp szerezzem meg, a férfit, aki pedig elhozta, öljem meg.
A piros csomagolópapír hamar felfedte tartalmát. Egy nyaklánc volt benne, egy öt centi átmérőjű opálkővel, ami körül fehérarany vagy ezüst minták voltak. Gyönyörű volt. Láthatóan a férfinak is nagyon elnyerte a tetszését.
Idevarázsoltam a tőrömet, amit még Rontól kaptam, és a szobámban őrizgettem. Lepillantottam rá. Csillogó ezüst markolata volt, vörös rubintokkal kirakva. A pengéje a legélesebb késnél is veszélyesebb volt. Levettem a gyűrűmet, és a férfi szemébe bámultam.
Ő az ékszert nézte, de annyira elmélyülten, hogy csak akkor vette észre, hogy ott vagyok, amikor léptem egyet felé, a nyakához emelve a tőrömet.
Ijedtében lemerevedett, és azt sem tudta, hol van. Én éreztem, ahogy az adrenalin végigfut a testemen, és az agyam bármennyire is tiltakozik a helyzet ellen, muszáj lesz lesújtanom.

Gyorsan mozdultam. Éreztem, ahogy a penge éri a bőrt, a húst, és akadály nélkül belevág. A férfinek ideje sem volt felfognia, mi történt vele. Meredt szemekkel bámult a semmibe, a nyakából pedig folyt a vér. Előrebukott, és nem mozdult többé. Csak az alatta lévő vértócsa nőtt egyre nagyobbra.


2017. március 22., szerda

Megvettem a Rainbow Six Siege-et! :)

Kereken négy nappal ezelőtt, szombaton sikerült megvennem. A PS Store-ba ismét hatezerért lehetett megvásárolni, így egyből lecsaptam rá, hiszen erre spóroltam az elmúlt hónapban. :)
Azóta a Drágám is játszott már vele, és neki is nagyon tetszik. :) Persze sok az idióta játékos, aki a saját csapattársait lövi le a Terrorist Hunt-ban.
Egyébként nagyon jó, és már kezd fejlődni a kontrolleres reflexem is. :D


2017. március 2., csütörtök

Ghost Recon Wildlands Open Beta teszt

A karakterem. :) Neki volt a legszebb arca *.*
Úgy látszik, kezdenek a Ubisoft játékok a mániámmá válni, pedig nem így van. Nemrég adtam esélyt az egyik hamarosan megjelenő játékuk bétájának, és azt kell mondanom, hogy vegyesek az érzéseim egyelőre - és nem feltétlenül amiatt, hogy rossz lenne a játék.

Kezdjük azzal, hogy számomra főleg vezetéssel telt a játék. Nem azért, mert ez volt a feladat, hanem mert élveztem. (Persze egy óra kocsikázás után már rosszul voltam, és inkább belefogtam egy küldetésbe.)
Mindegyik autónak másmilyen a vezetése, és még traktorral és motorral is lehet gurulni. Sőt, még helikoptert is vezethetünk. Nekem ez az elején nagyon nem ment, de aztán ahogy egyre többet vezettem, egyre jobb lettem (Az elején sikeresen össze is törtem néhányat.).

A küldetés részek számomra nehezek voltak, de nyilván azért, mert nem sok hasonló típusú játékkal játszottam eddig. Valamiért a Unidad állandóan észrevett, és kérték az erősítést, így sajnos nagyon sokszor meghalt a karakterem. De nem baj, mert a végére rájöttem, hogyha elbújok, és nem találnak meg, akkor jobban járok. Ha nem is mennek el rögtön, de nem hívnak újabb erősítést az eleve erősítésként érkezett csapatok.

Elsősorban a mellékküldetésekre mentem rá, mert minél jobb felszerelést szerettem volna. Így inkább a skill pontokat és a nyomkövetős dolgokat gyűjtöttem.

Pozitívum, hogy a kb öt-hat óra játékidő alatt csak egyszer bugolt be a karakterem egy sziklába, pont, miután kiszállt a kocsiból (ami csak szimplán beragadt a sziklába).

Negatívumként esetleg a bevezető részt mondanám. Nagyon sokat beszél a csaj (oké, meg kell érteni, hogy miért megyünk oda, aláírom), és egy idő után már ott jártam, hogy kezdett Quantum Break érzésem lenni. De szerencsére a későbbiekben nem voltak ilyen hosszú átvezetők. Igaz, nem sok főküldetést csináltam, szóval nem tudom biztosan állítani. (De az is lehet, hogy csak én voltam túl izgatott amiatt, hogy játsszak.)

Egyébként egy nagyon összetett játékról van szó. Nem játszottam a Division-nel, de nagyjából olyan, mintha fogták volna azt és a Rainbow Six Siege-t, és összeolvasztották volna. De lehet, csak én túlzok. :D
Ami meglepett, hogy a fegyvereket nagyon részletesen be lehet állítani. (Pont úgy, mint a R6S-be.)

A térkép pedig óriási! A bétában csak két részt nyitottak meg, de te jó ég! Meg lehetett nézni, hogy mekkora a térkép igazából, és azt kell mondjam, hogy nagyon nagy! Nem irigylem majd azt, aki eldönti, hogy a legfelső résztől a legalsó részig kocsikázik. De persze nem is szükséges, hiszen vannak gyorsutazási pontok.

Most pedig ejtenék néhány szót a két területről, amiket megkaptunk. Az egyik egy nagyon könnyű, egyes szintű rész, a másik pedig a Santa Blanca kartel gyakorlópályája, ami a legmagasabb szintű.
Már a könnyűnél is voltak nehézségeim... de amikor átmentem a másik városba... Két helikopter és három autó fogadott, pedig csak egy út széli csoportosulást akartam lelövetni a csapatommal. A vége az lett, hogy bemenekültem a szikla alá, megpróbáltam lelőni a repülőket, de nem sikerült, ezért inkább hívtam egy kocsit a lázadóktól (mellékküldivel lehetett feloldani ezt), és elszáguldottam.
A csapatot megpróbáltam megvárni, de nem voltak elég gyorsak, így ott hagytam őket. Ez egyébként nem okoz gondot, mivel vagy utánam jönnek olyankor, vagy beteleportálnak a kocsiba.

Sajnos mivel ebben a hónapban már nem akartam PSPlus-ra költeni, így a co-op részt nem tudtam megpróbálni. Igaz, inkább nem is akartam volna, annyira bénán céloztam. :D (Még mindig nem megy kontrollerrel.)

Kicsit össze-vissza lett, ne haragudjatok, de igyekeztem a főbb tapasztalataimat megosztani a játékról. Ha jól tudom, március 7-én jelenik meg. Én egyelőre nem fogom megvenni, de a TheVR elvileg tervezi, hogy végigviszik a többjátékos módban a játékot, így abba mindenképp bele fogok kukkantani. És majd utána elgondolkozom.

Érdemes volt-e kipróbálni? Igen. Inkább próbáljam ki, és mondjam azt, hogy most nem kell, mint hogy később vágyakozzak rá. (A For Honor-ral így jártam. :D ) Szóval ezentúl igyekszem minden Ubisoftos bétát letölteni, és játszani vele, hátha bejön, és akkor egy nagyobb akciókor megveszem. :)
(Egyébként a Conan Exiles-t is szívesen kipróbálnám, csak az nincs és valószínűleg nem is lesz PS4-re, amíg korai hozzáférésű.)

2017. február 13., hétfő

Amatőr író problémák #1

Mit tegyél, ha rossznak tartod a készülő regényedet?

1. Írj. Semmivel nem kell foglalkoznod, csak írni a sorokat, alakítani a történetet.

2. Fogadd el, hogy elsőre nem tudsz tökéleteset alkotni. Erre szinte senki sem képes.

3. Ha kész vagy a történeteddel - leírtad az utolsó sort is - nézd át elejétől a végéig, és javítsd a hibákat.

4. Olvastasd el valakivel, és fogadd el a kritikát - akár rossz, akár jó.

5. Ha negatív kritikát kapsz, nézd át még egyszer a regényedet, és javítsd a hibáidat. (Persze nem kötelező, de általában egy olvasó jobban látja ezeket.)

6. Fogadd el, hogy csak rajtad múlik, hogy az a regény jó lesz-e vagy sem. Ha már kész vagy vele pihentesd pár hónapig, majd vedd újra elő, és olvasd úgy, mintha még sosem hallottad volna ezt a történetet.

7. És ha még ezek után sem érzed jónak, rakd el a fiókodba, hogy majd pár év múlva elővedd. Addig is kezdj bele egy új történetbe, és fejlődj.


Remélem tudtam segíteni. Nem egyszer küzdök én is azzal a problémával, hogy nem tetszik, ahogy írok, vagy az az irány, amit a történet vett. Ilyenkor túl kell lendülni ezen az apró válságon, és folytatni tovább az írást, mert különben sosem leszünk kész, és nem tudunk eldicsekedni magunknak, hogy milyen ügyesek voltunk. :)